"Olyan a közgazdász, mint az utazási ügynök, megmondod, hova mennél, s elmondja, hogyan tudsz oda eljutni" - olvasható az ismert Samuelson által is írt, amerikai egyetemeken használt közgazdasági tankönyv bevezetésében.  

Kishazánkban már sokaknak elment a kedve a bíróságra járástól, a saját igazuknak keresésétől, mert ahogy szakemberek némelyikétől hallani: igazságszolgáltatás nincs, maximum jogszolgáltatás. Mostantól munkaügyben sem éri meg pereskedni.

Alkalmi munkavállalói könyvvel immár 10 éve lehet dolgozni hazánkban, azonban mára már kétféle változata van forgalomban. A kék könyvet a magyar és az uniós országok munkavállalói, a zöldet pedig a nem uniós országból érkezett külföldiek használhatják, mezőgazdasági idénymunka-végzéséhez. A változtatás célja volt, hogy több ember dolgozhasson legálisan, úgy, hogy a munkáltató közteherjegy formájában befizeti utána a járulékokat. Ez elvileg biztonságot jelent a munkavállalónak, hiszen így a takarítás, a kerti munka, a diák korrepetálása, tanítása vagy a mezőgazdasági idénymunka legális, nyugdíjképző időszakká válik (még ha csak egy-egy napról is van szó), jogot biztosít az egészségügyi és nyugellátáshoz, valamint a későbbi munkanélküli ellátáshoz is.

Az észak-afrikai országokba (Egyiptom, Tunézia) ellátogató turisták saját bőrükön tapasztalhatják, milyen a nálunk is egyre többet hangoztatott öngondoskodás. Az ottani árusok, bazárosok erőszakosságának és turistákat megkopasztó módszereinek oka, hogy idős korukban nyugdíjra nem számíthatnak (kizárólag az állami alkalmazottak). A munkanélküli-segély szintén ismeretlen fogalom számukra. Az állam újraelosztó szerepe csekély, így az ottani emberek megtanulják, csak magukra számíthatnak... 

Aki dolgozni akar ma Magyarországon, az talál is munkát - ezzel a fennkölt gondolattal kezdtem bele az álláskeresésbe három hónappal ezelőtt. Azóta tudom, hogy ez a gondolat, csak a saját naivitásom szüleménye volt.

Olvasói Aranytoll díjas esszé 

Az igazság az, hogy valós munkalehetőség nem létezik ma az országunkban. Azon kevés álláslehetőségek, amik pedig mégis léteznek, vagy csak protekcióval tölthetőek be, vagy közel sem azok, amiknek látszanak.

Állásbörze, állásbörze, állásbörze...Integrált állásbörze a Corvinuson, műegyetemi állásbörze a BME-n... De minek műegyetemi állásbörzére menni, ha van igazi, egyetemi állásbörze is? No, de van-e igazi, egyetemi állásbörze?

Az egyetemi állásbörzékkel az a baj, mint általában az egyetemekkel: sokkal inkább szólnak a pénzcsinálásról, mint a hallgatói érdekekről. A sok pénzért kínált kiállítói helyeket jellemzően nagy, multinacionális cégek bérlik, amelyek nyilvánvalóan presztízsokokból vesznek részt a kiállításon.

Harmóniára vágyik mindenki. Egyensúlyra és összhangra. Vajon mekkora ma a harmónia a munka világában?

A legegyszerűbb harmónia a szimmetria. Egyértelmű egyensúly. Szeretjük a szimmetrikus testeket. Régen az erkölcs is a szimmetria elve szerint működött: szemet szemért, fogat fogért, kéket kékért - mondja az ószövetségi szöveg. Az etika lényege, hogy a sérelmet elszenvedett okozója ugyancsak elszenvedjen hasonló sérelmet - fejtegeti hosszasan Arisztotelész Nikomakhoszi etikájában. A szimmetria tekintélyes rendezőelv ma is az építészetben. A zenében már csak korlátozottan értelmezhető. Az erkölcs túlhaladt már az egyszerű szimmetria elven, az építészet is igyekszik, a zene mindig is túl volt rajta. Ezek a harmóniák, illetve harmóniára tett kísérletek már nem egyértelműek.

Az állásbörzék világára különösen igaz Reviczky megállapítása. Remény és rosszkedv elegye.

Elcsípett beszélgetésfoszlány: Te mióta vagy munkanélkülin?

Az egyik asztalnál könnyű, betanított munkára lehet jelentkezni. Toborzó kérdése: végzettsége?

Válasz: érettségi. Ha kizáró ok, nyolc általános.

Hogy mit tekintünk természetesnek, helyesnek követendőnek, nagyban függ attól, mikor és hova születtünk. A mai iráni szunnita nem talál kivetni valót a hűtlen asszony halálra kövezésében, az ókori római polgár természetesnek találta a rabszolgák arénabeli látványos kivégzését. Ki-ki foglya saját kora és környezete gondolatainak, nézeteinek. Ami az idegen szemével abszurdnak és kegyetlennek tűnik, az a honpolgároknak magától értetődő. Aki nem ért egyet az uralkodó gondolatokkal, a kirekesztést, a peremre kerülést, de legalábbis a nevetségessé válást kockáztatja.

Ezt a rizikót kellene fölvállalnia annak, aki ma Magyarországon azt mondaná, hogy a munkanélküliség nem természetes.

A biztosítással nem rendelkezők - mondjuk a tartósan munkanélküliek - csak sürgősségi ellátásban részesülhetnének, a biztosítottak jogosultak lennének a "normál" ellátásra, a legfelső szinten a kiegészítő biztosítással bírók extra szolgáltatásokra tarthatnának igényt - tervezi a kormányzat. Az elgondolás mögött nyilván az a humanista elképzelés áll, hogy az állástalan, ha már nem jár neki a munkanélküli ellátás, s jövedelme sincs, akkor ne költse a pénzét drága gyógyszerekre.

A kormányzat azonban ezen, legalább valamennyire logikusnak látszó ok helyett inkább azzal érvel, hogy sokan tesznek szert feketén jövedelemre, s nem fizetnek egészségbiztosítást. Az érvelők arra már nem szoktak kitérni, vajon a feketén dolgozók szándékosan választották-e életformájukat. S valóban így lehetne megoldani a feketemunka gondját? A foglalkoztatók majd - puszta jószívűségből - mindenkit bejelentenek?

Néhány éve még alig használt, furcsa összetett szónak számított az esélyegyenlőség, ma politikai szónoklatok, a közbeszéd gyakori eleme. A gyors karrier mindig gyanús: vajon mi lehet mögötte?

Két olyan pozitív csengésű szónak, mint az esélynek és az egyenlőségnek a kombinációja is csak jó lehet persze. A divatos szóval mindössze annyi baj van, hogy olyan, akár a bikini: éppen a lényeget takarja el. Márpedig ? mondják egy ideje filozófusok ? a nyelv és a szóhasználat kijelöli a gondolkodás határait. Így a közbeszéd a közgondolkodásét.

 A verseny gyönyörű szó. Talán csak egy szebb van nála: a versenyképesség.

A frázisok kiirthatatlanok. Régen a munkásnak a munka frontján kellett helyt állnia. (Ezért mondta Hofi: a járdát nem harcolni kell, hanem betonozni). Ma a dolgozónak főként versenyképesnek illik lennie. Mert bár szabad világban élünk (mindent lehet, amit szabad), aki nem versenyképes, magára vethet (akár keresztet is).

A csorda nem tudja, mi a tegnap, mi a ma, él a pillanat cövekéhez kötve, s ezért sem búskomor, sem életunt ? állapítja meg Nietzsche egyik korszerűtlen elmélkedésében.

Kétségkívül embernek lenni nehéz. A múlt sérelmeit megőrzi a tudat, a jövő bizonytalansága veszélyeket rejt, aggodalmakra ad okot. Bajok fenyegethetik az egészséget, a magánélet boldogságát, s jócskán akadhatnak gondok a munka világában is. Így a puszta megélhetést is veszély fenyegeti.
Tizenöt éve még senki sem aggódott a munkájáért. Egy egész népnyi embert érintett váratlanul, hogy immár a világnak ez a szelete sem biztonságos többé. Lassan beleszokott az új rendbe a mai késő harmincasok, negyvenesek, ötvenesek nemzedéke. Az új világban felnőttek sem kerültek előnybe az idősebbekkel szemben: munkanélküliségi arányuk magasabb az előző rendszerben munkatapasztalatokat szerzetteknél.

-Mi sem utálatosabb Isten előtt, mint ha semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett - mondta Dózsa György ceglédi beszédében. Amit azonban mégiscsak gyakran el kell tűrni, ellenkező esetben súlyos következményekkel kell szembenézni.

Hatalmaskodó emberek nem csak a középkorban voltak, megtalálhatók a mai munkahelyeken is. A megalázás szándéka ritkán mutatható ki világosan. Az egyik mozihálózat középvezetője az egyik büféslányt arra utasította, hogy egy rendezvény alkalmából teljes testét burkoló mezben, állatfiguraként jelenjen meg. Tudta, hogy a lány nem teszi meg szívesen. Neveltetés és felfogás kérdése, ki mit érez megalázónak. A lány megalázónak érezte. Mégis megtette. Sokan ennél többet is megtesznek, lenyelnek, hogy megőrizzék munkahelyüket. Kevesebb lett a lány ettől? Az alázás szó mintha erre utalna. Nem a középvezető emberi értéke lett alacsonyabb inkább? Talán félrevezetnek bennünket a szavaink.

Miért szorul vissza a hagyományos értelemben vett, nyolcórás munka, s miért tör előre a vállalkozóként foglalkoztatás, illetve miért nyernek teret az egyéb ?atipikus? foglalkoztatási formák? Az ügy roppant egyszerű.

Egy adott vállalat környezetszennyezése fölfogható például úgy, hogy a termelés egyik költsége a káros anyagok kibocsátása. A költséget azonban nem a cég, hanem a társadalom fizeti. Rosszabb minőségű víz, levegő, tüdőrák, egyebek formájában. A cég tehát külsővé teszi a költségét, externalizálja. A megközelítés Coase és Pigou munkái nyomán bekerült a közgazdaságtan főáramába, ideológiai támaszává vált a környezetvédelmi adóknak.

A minap az egyik kereskedelmi televízió reggeli magazinjának női műsorvezetője valószínűleg amolyan ?jópofa? kiszólásnak (beszólásnak?) szánta ? merthogy jóízűen kacarászott is közben ? azt a férfikollégájához intézett mondatot, miszerint ?Magyarországon a férfiak sokkal rövidebb ideig élnek, mint a nők.? Úgy tűnt, mintha a népszerű műsor népszerű ?sztárja? büszkeséget érzett volna ettől; mintha csak azt mondta volna: ?Na, ennyire vagytok képesek!?. Bizonyára mindenki jót derült a tv-képernyők előtt is.