Akár az elítéltek, számokat kapnak az állásinterjúra behívottak a Hankook felvételi eljárásában. Nehéz a munkásélet, eljutni a munkáséletig még nehezebb.

"Bent a nagy tárgyalóban megilletődötten ül a negyven reménybeli Hankook-alkalmazott. Csöndben, szinte mozdulatlanul várják a jelentkezők a folytatást. Percek múltán aztán kivágódik az ajtó, s egy fiatalember, a munkaerő-közvetítő cég alkalmazottja, valamint egy hölgy, a Hankook toborzója viharzik be. Gyors eligazítást tartanak. Megtudjuk, négyesével hívják be interjúra az embereket, a meghallgatáson röviden mesélhet magáról mindenki. A felvételi bizottságban hárman vannak, egy dél-koreai tolmács segít majd a fordításban. A vezetőség névről senkit nem fog megismerni, ezért számokat kap majd mindenki, hadarja a toborzóiroda munkatársa, s végül azt mondja: lehet kérdezni."

 Minap gondoltam egy nagyot és merészet: felcsapok mesemondónak. Elhatározásomat megkönnyítette - mi több megalapozta - egy hirdetés, amire egy ismerősöm hívta fel figyelmemet. Telefonos mesemondókat kerestek. Több se kellett nekem, azonnal tárcsáztam a megadott telefonszámot.

"Az ember csak él, vágyakozik, ismerkedik, szeretkezik, aztán megnősül..." - kezdhetném Márai szavaival is, de inkább saját szavaimmal írom le álláskereséssel kapcsolatos viszontagságaim.

Az embernek akad olyan időszaka, amikor munkakereső stádiumban van. Ez már nálam is előfordult, pláne, amikor lejárt a szerződésem azon a helyen, ahol pedagógusként dolgoztam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a munkaerő-piacon könnyedén el tudok helyezkedni, de pedagógusként csak nagyon nehezen.

Az álláskeresés nemcsak azt jelenti, hogy áruba bocsátom a tudásomat és képességeimet, hanem azt is, hogy igényt támasztok jövendőbeli munkaadómmal szemben.

19 évesen, egy félbeszakított egyetemmel a hátam mögött, indultam el először az álláskeresés rögös útján. Némi kóválygás után egy tízemeletes tömbház alsó szintjén bukkantam rá keresett munkaadómra. Lelki szemeim előtt folyamatosan ott lebegett a hirdetés szövege: Programozó kerestetik [...] amit nyújtunk: versenyképes fizetés, változatos munka.

Állásvadászkalandjaim  távmunka keresésével függenek össze, amelyeket  szeretnék megosztani azokkal, akik szintén ilyen formában szeretnének dolgozni. Cikkem információnak és tanulságnak szánom.

 A Munka.org újságírói időnként inkognitóban állásinterjúkra látogatnak, avagy mások tapasztalatait jegyzik le. Ezúttal arról olvashatnak, miért nem bánta meg Kata, hogy nem sikerült zöldágra vergődnie reménybeli munkaadójával.

 A pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cég belvárosi irodájában sokszínűre festik a hajukat és körmeiket a nők. A pénzvilág már a jövőben jár, közben kint esőben ázik a város. Kiderül, hogy befektetési területen járatlan vagyok.

Nagymama, nagypapa, anya, apa, férj, feleség, szomszédok is tudjanak arról, ha állásvadászat folyik. Így nagyobb az esély arra, hogy a környék összes álláslehetőségét megismeri az is, aki ritkán mozdul ki otthonról.

Más napokon többször szoktam, de aznap kétszer kényszerültem hazudni. Egyszer annak, akiért a pénzt kaptam, utána meg annak, akitől a pénzt kapom. Kérdezhetik: ki ez az elvetemült ember, szélhámos, emberkereskedő? Nem, kérdezőbiztos.