Nagymama, nagypapa, anya, apa, férj, feleség, szomszédok is tudjanak arról, ha állásvadászat folyik. Így nagyobb az esély arra, hogy a környék összes álláslehetőségét megismeri az is, aki ritkán mozdul ki otthonról.

Férjem jár a bankba ügyintézni, ő fedezte fel a kiírást, hogy sürgősen keresnek jelentkezőt a fiókba. Nagyon nem akaródzott elmenni, mert még nem döntöttem el, továbbra is itthon akarok-e maradni a gyerekekkel. A plakát pedig nyolcórás állást hirdetett. Hosszas unszolásra bejelentkeztem telefonon a fiókvezetőnél. Rákérdeztem, félállás van-e. Hurrá! Négyórást is felvesznek. Másnap a bizonyítványaimmal felszerelkezve indultam a bankba. Mármint a férjem vitt oda, mert négy kilométerre van a pénzintézet, és a városnak arról a részéről, ahol lakunk, nem jár oda busz? Na de, ha a többi feltétel kedvező, ezt is megoldjuk valahogy!

Giling-galang

Dolgoztam már bankban, a rendszerváltás előtt. Akkor még nem szereltek fel csilingelő ügyfélhívókat. Öt másodpercenként csönget a ketyere, újabb sorszámokat felvillantva ? negyedóra múlva már lüktet a fejem. Meg lehet ezt szokni? Amíg várok, megnézem a nyitva tartást. Fél nyolctól fél egyig és fél kettőtől fél ötig. Vajon hogy jön ki a négyórás műszak, töröm a fejem. Közben az egyik ügyintéző harmadszor ordít egy hívószámot, majd letolja az ügyfelet, miért nem figyel.

Nem baj, hogy nincs friss gyakorlatom

A belső irodában megnézi az önéletrajzomat meg a bizonyítványaimat az idősödő fiókvezető hölgy, majd le is másolja. Láthatta, de azért mondom neki, több mint tíz éve dolgoztam bankban. Közli, úgyis mindenkit be kell tanítani, és folyamatosan kell tanulni, mert mindig vannak új szolgáltatások. A számítógépen is speciális program van, egyáltalán nem elvárás, hogy azt ismerjem.

Rákérdezek a négyórás munkára. Be akarja nekem beszélni, hogy a délelőtti nyitva tartás négyórás. Az ujjain számol utána, hogy az mégiscsak öt. Akkor hirtelen kitalálja, hogy csak fél tizenkettőig kellene lennem. És mi lesz aztán a pénztárammal, kinek adom át munka közben? Erre nem gondolt. Öt órában viszont nem dolgozhatok, csak négyben ? de ezzel ne foglalkozzak, közli. Nem értem. Csak nem azt gondolja, hogy ha négy órát fizetnek, azért én ötöt fogok dolgozni, hogy kitöltsem a nyitva tartási időt?

A gyerek nem akadály

Egészen meglepődöm azon, hogy nem kezdik firtatni, szoktak-e betegek lenni a gyerekeim, és olyankor ki vigyáz rájuk. Ahhoz képest, hogy a másik bankba azért nem vettek vissza gyes után, mert volt három gyerekem! Igaz, most már nagyobbacskák. Azért én megemlítem: együtt lakunk a nagyszülőkkel, akik probléma esetén tudnak segíteni. A vezető erre azt válaszolja, a felnőttek (vagyis mi dolgozók) is lehetnek betegek, vagy lehet problémájuk, ez hozzátartozik az élethez. És gratulál a családomhoz. Kellemes meglepetés, erre nem számítottam!

Gyorstalpaló

A munkám az ügyfelek kiszolgálása és pénzkezelés lenne, továbbá új szolgáltatások ajánlása.

Két hét a betanulási idő. Ami úgy néz ki, hogy ülök egy kolléganő mellett, aki dolgozik; folyamatosan ellesem, amit csinál.

Két hét után önállóan kell dolgoznom. Elvileg kérdezhetek a mellettem ülőtől (akitől fal választ el), de ha az ügyféllel foglalkozik, hogy lesz ideje válaszolni? Ez elég zűrösen hangzik, főleg pénzkezeléssel egybekötve. És első időben szinte csak a pénztárban kellene ülnöm, hogy haladjon a sor. Mankópénz nincs ? anyagilag pedig felelni kell a munkámért. Apropó pénz!

A bankban jól keresnek?

Régen ez nem volt kérdés. Igen, az átlagnál jobban kerestem. És fix fizetésem volt és fix mankópénzem. Ha elszámoltam volna magam, azt utóbbiból törleszthettem volna. Régen volt ? talán igaz se volt?

Szóval a bér a nyolcórás fele, vagyis bruttó ötvenezer forint, az nagyjából nettó harminckilenc. Ez fix. Viszont ha sikerül a betérő embereket rábeszélnem biztosításokra és egyéb szolgáltatásokra (amikre egyébként eszük ágában sem lenne költeni), akkor a teljesítés után még kaphatok jutalékot. Hogy hány százalékot, az nem derül ki. És az sem, hogy átlagosan ez mekkora összeget jelenthet havonta pluszban? Vajon miért nem válaszolt ezekre a kérdéseimre a vezető? Biztosan azért nem, mert nem sokkal lehet feltornázni a bért.

Érdeklődöm, vannak-e juttatások, például ruhapénz. A bankban ugyanis mindenki ünnepélyes. Sötét alj és fehér blúz van rajtuk, de nem egyforma. Ki is derül, hogy mindenki a saját ruháját hordja, és a ruhapénz megszűnt, valamint egyéb természetbeni juttatás sincs jelenleg. A férjem bankja ezek szerint nagyon jó cég, mert ott havi harmincezerért van béren felüli juttatás. Oda kellene bejutni!

Családi kupaktanács

A család azt akarja, hogy legyek megint bankos kisasszony. Én meg úgy gondolom, ehhez a felelősséghez és ezekhez az elvárásokhoz kevés ez a fizetés. Na meg a napi kétszer négy kilométer gyalogláshoz is. Mert ebből a bérből kocsit már nem lehet fenntartani, még ha tudnánk venni, akkor sem. Egyelőre kivárok, hátha holnap az apósom talál egy újabb álláshirdetést a városban.