Kishazánkban már sokaknak elment a kedve a bíróságra járástól, a saját igazuknak keresésétől, mert ahogy szakemberek némelyikétől hallani: igazságszolgáltatás nincs, maximum jogszolgáltatás. Mostantól munkaügyben sem éri meg pereskedni.

A polgári pereskedés: idő, pénz, idegeskedés, évek telnek el, és pozitív ítélet esetén sincs semmi garancia arra, hogy a per nyertese valóban nyertesnek érezné magát.

Tavaly feltörték a garázsunkat - ebből ugye büntetőper lett. (Az elkövetőkre 49 garázs feltörését és többségében kifosztását bizonyította rá a rendőrség. A bíróságon két év felfüggesztett büntetést kaptak, mosolyogva távoztak a tárgyalóteremből.)

Akkor megfogadtam, hogy többet nem is kísérletezek azzal, hogy a bíróságok segítségét igénybe vegyem. Most vélhetően még többen döntenek majd így. Az adminisztrációs terhek csökkentésének ez az új szabályozás is egy jó módja - ha már nincs jobb.

A munkaügyi perekkel eddig másként volt, de minden jónak vége szakad egyszer? Eddig ha valaki veszített, csak az alperes költségeit kellett megtérítenie.

"A jövőben érvényes szabályok szerint azonban ha a munkavállaló pervesztes lesz, nemcsak az ellenérdekű félnek, de az államnak is kell fizetni például illetéket, ami a pertárgy értékének hat százaléka. Az új szabályozásban már csak a társadalombiztosítási - egészségbiztosítási, illetve nyugdíjjellegű ellátással kapcsolatos - perek lesznek tárgyi költségmentesek" - hallhattuk a híradásokból.

Ez több szempontból is szomorú, hiszen a munkavállalóknak elveszi a kedvét attól, hogy megpróbálkozzanak az igazuk keresésével. Ha valakinek konfliktusa van a munkáltatójával, mondjuk akkora, hogy bíróságra vinné az ügyet, mire idekerül, feltehetően már nincs állása. Tehát pénzszűkében van, állást keres, és beperelné exmunkaadóját. Az új szabályozás feltételezi, hogy minden munkavállaló jogvégzett, hiszen el tudja dönteni, hogy megnyeri a pert vagy sem. Ha úgy látja, hogy nem, akkor bele sem kezd, mert azzal csak további költségekbe veri magát.

Itt jegyeznék meg egy érdekes és elgondolkodtató dolgot. Az ügyvédi díjazás nem függ az eredménytől. Azaz ha én felépíttetek egy házat egy kőművessel, azt akkor kell kifizetnem, ha a folyamat eredménnyel zárult: felépült a ház. A műfogsort is csak akkor kell kifizetni a fogorvosnál, ha elkészült, használható.

Az ügyvédi díj azonban attól függetlenül jár az ügyvédnek, hogy a pert megnyeri, vagy elveszti a megbízója számára. Érdekes ez a jogi csűrés-csavarás. A jog, a törvények elvileg objektívek, ám mégis rengetegszer hallani, hogy ez mégsem így van: például amikor a másodfokú bíróság teljesen mást állapít meg, mint az első fokon eljárt kollegáik, akik feltehetően ugyanúgy jogvégzettek, ugyanazok alapján a jogszabályok alapján döntöttek.
Oda akarok kilyukadni, hogy amennyiben ügyvédtől tanácsot kérünk, hogy esélyünk van e megnyerni a pert, és ő igennel válaszol az nem biztos, hogy meg is nyerjük. Ezután hogyan döntsük el, hogy merjünk vagy ne merjünk perelni? Költői kérdés volt...

Szóval, ha valakit átvágott a főnöke, megalázottnak érzi magát, nincs állása, nincs pénze, és mégis úgy érzi, hogy így sincs elég baja, itt a megoldás: indítson munkaügyi pert, hátha azt is elveszti, és még ezért is fizethet...
Nagy Z. Róbert