Azt gondolnánk, mindenki szeretne minél jobb, kellemes helyen dolgozni. Ám nem az a fontos, hogy mi mit gondolunk, ezért azután kíváncsiak voltunk az utca emberének a véleményére. Házi közvélemény kutató intézetünk november 15. és 16. között tíz embert kérdezett meg ezzel kapcsolatban. Kis jóindulattal akár reprezentatívnak is mondható közvélemény kutatásunk eredményét az alábbiakban olvashatják.

Elsőként arra kerestük a választ, szeretik-e a dolgozók, ha a munkahelyük lakóhelyüktől messze vagy nehezen megközelítő helyen található. Érdekes módon, a válaszolók döntő többsége nemmel válaszolt a feltett kérdésre. Különösen a kétdiplomás, angol szakos pedagógusból átképzett BKV-ellenőrök között volt nagy a nemmel válaszolók aránya, de mint kiderült, szinte ugyanígy vélekednek erről a kérdésről a falun élő két- vagy több gyermeket nevelő tizenkét év alatti hajadonok is.

A következőkben azt tudakoltuk, hogy a megkérdezettek örülnek-e annak, ha magas a fizetésük, vagy akkor érzik magukat elégedettnek, ha keveset keresnek. Nos, az erre a kérdésre adott válaszokból szinte teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy az emberek általában szeretnek sokat keresni. Egyedül a bankkártyával nem rendelkező, kisvárosban élő idült elmebetegek közül válaszolták többen (54 százalék), hogy már évek óta keresnek olyan munkahelyet, ahol kevés a fizetés, ám tevékenységüket, minden erőfeszítésük ellenére, eddig nem koronázta siker. (A válaszok különösen annak fényében megdöbbentők, hogy ugyanerre a kérdésre az izlandi teveidomárok mintegy 65 százaléka, a Felső-Voltán élő bálnavadászoknak pedig hozzávetőlegesen hetven százaléka válaszolt igennel!)

Szeretik-e, ha a főnökük kiabál velük, goromba, esetleg szexuálisan is zaklatja Önöket? Ez volt a harmadik kérdés, s ha nem saját fülünkkel hallottuk volna a válaszokat, talán el sem hinnénk, annyira meglepő eredmények jöttek ki. A 19-25 éves korosztály tagjai közül minden második kifejezetten károsnak gondolja, hogyha a főnökség barátságtalan a dolgozóval szemben, ugyanezen az arány a 26-76 éves korosztályban már 65 százalék, míg a száz évesnél idősebb megkérdezettek egyhangúan igennel válaszoltak a kérdésre. (Utóbbiakról később kiderült, hogy kissé nagyothallók voltak, és a szexuális zaklatást paradicsommártásnak értették).

Az előzőeknél jóval bonyolultabb és összetettebb volt annak a kérdésnek a vizsgálata, vajon szeretnek-e a dolgozók túlórázni, hétvégén és ünnepnapokon robotolni. Már az is jellemző, hogy a megkérdezettek közül csak minden harmadik válaszolt a kérdésre, a többiek vagy melegebb éghajlatra küldték a kérdezőbiztosokat (23 százalék), vagy pedig nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében súlyos, nyolc napon túl gyógyuló testi sértést helyeztek kilátásba számukra (47 százalék). Érdekes viszont, hogy azok, akik válaszoltak a kérdésre, szinte kivétel nélkül úgy válaszoltak, hogy már kora gyermekkoruktól arra vágytak, hogy kevés pénzért, nagyon sokat kelljen dolgozniuk, ráadásul olyan munkahelyen, ahova sokat kell utazni, a parkolási lehetőségek rosszak, a tömegközlekedés pedig olyan ritka, mint a fehér holló. (Egyik válaszoló a megjegyzés rovatban közölte: az óvodában neki a kizsákmányolás volt a jele.)

S bár felmérésünkhöz a legkorszerűbb kérdezési technikákat használtuk fel, kicsiny, ám ennek ellenére reprezentatív felmérésünk eredményeiből sok következtetést nem lehet levonni. Ami biztosnak látszik: jövőre a minimálbér 65500 forint lesz. Hogy erről miként vélekednek az emberek, azt egyelőre nem tudjuk: amikor munkatársunk megkérdezte tőlük, vajon szeretnének-e jövőre kétszer annyi adót fizetni, többen kisbaltát, míg mások lőfegyvereket vettek elő, és azzal kergették világgá a máskülönben kiváló kollégát. Ha munkatársunk valamikor ? inkognitóban ? visszatér, haladéktalanul közzétesszük a minden bizonnyal tanulságos válaszokat.

Föld S. Péter