A személyzetiseket ma már sok helyen HR-nek (azaz: Human Resource-nek) nevezik, de ez nem helyes, mert nem minden személyzetis perfekt angol, így vannak közöttük olyanok, akik nem tudják, mit jelent a nevük. Pedig a mai kor személyzetesei elődeiknél kevésbé véres, ám szintén nagy tétre menő tevékenységet folytatnak: ők döntik el, hogy érdemes-e a jelentkezőt a Cégnél foglalkoztatni.  

Sorozatunk legújabb fejezetében Dr. Vickie Branch személyzeti főnök naplójába nyerhetünk bepillantást. A svájci illetőségű hölgy évtizedeken át állta a jelentkezők rohamát. Ezeken a felvételi beszélgetéseken általában szorgalmasan jegyzetelt, s ennek köszönhető, hogy számos érdekes eset maradt a hálás utókorra. Az alábbiakban olyan eseteket oszt meg az Olvasóval, amelyek, finoman fogalmazva is, számos tanulsággal szolgálnak."A jelentkező végignyújtózkodott a padlón és ott töltötte ki a jelentkezési ívet."
"A huszonéves hölgy MP3 lejátszóval a fülén érkezett, és biztosított arról, hogy hall engem is és a zenét is egyszerre."
"Egy kopaszodó jelentkező a beszélgetés felénél kérte, hogy bocsássak meg neki egy pillanatra. Távozott, majd pár perc múlva visszajött az irodámba, egy parókával."
 "Középkorú férfi lépett be az ajtón. Elkérte az önéletrajzomat, hogy lássa, megfelelően kvalifikált vagyok-e a meghallgatás levezetéséhez."
"A szép, fiatalos, barna hajú hölgy a beszélgetés tizedik perce táján bejelentette, hogy még nem ebédelt. Előhúzott egy hamburgert és sült krumplit a táskájából, megette, majd blúza ujjába törölte a ketchupot."
"Fiatal fiú. Alighogy leült velem szemben, közölte, hogy ha megkapja az állást, azzal fogja bizonyítani lojalitását a cég felé, hogy a cég emblémáját a fenekére tetováltatja."
"Egy négygyermekes édesanya félbeszakította a meghallgatást, majd telefonon kért segítséget a kérdések megválaszolására a pszichológusától."
"Egy látszólag teljesen normálisnak tűnő férfitől a hobbija iránt érdeklődtem. Erre fogta magát, felállt és körbeszteppelte az irodát."
"Nagyon szimpatikus volt a jelentkező, majdnem biztos voltam benne, hogy ő az alkalmas ember a feladatra. Csak azzal rontotta el az egészet, hogy a beszélgetés végén odalépett a táskámhoz, kivette belőle a hajkefémet, megfésülködött és távozott."
"Az még csak hagyján, hogy a jelölt tűzoltó egyenruhában, teli kitüntetésekkel érkezett. (A cég, ahol dolgoztam, irodaszereket forgalmazott.) Az viszont kifejezetten kellemetlen volt, hogy elővett egy digitális kamerát és lefényképezett. Közölte, hogy fotókat gyűjt a meghallgatásokat vezető emberekről."
"Egy kissé lengén öltözött, ám igen értelmes hölgy, miután jól elbeszélgettünk, közölte, hogy nem érdekli az állás. Szerinte túl sokat ajánlottunk és ő nem akar sok adót fizetni."
"Hosszú, kissé zsíros hajú fiatalember ült velem szemben. Sokáig meg sem szólalt, majd a táskájából elővett egy szexújságot és elkezdte nézegetni a fotókat. Volt amelyiknél csettintett, de olyan is akadt, ahol rosszallóan csóválta a fejét. A meghallgatás közepén egy ébresztőóra csörrent meg a táskájában. Kivette, lecsapta, majd közölte, hogy mennie kell egy másik meghallgatásra."
"Meghallgatás közben a jelentkezőnek megcsörrent a mobilja. Kértem, hogy kapcsolja ki, de közölte, hogy egy fontos kábítószer szállítmányt vár, és ha akkor hívják, amikor nem tudja felvenni, eleshet az üzlettől."
"Nagyon macsó típusú férfi volt, határozottnak és törekvőnek látszott. A róla kialakított összképet azonban jelentős mértékben lerontotta, hogy amikor távozni készült, véletlenül kinyílt a táskája. Női alsóneműk, parfümök, szemfestékek és rúzsok estek ki belőle."
"A terembe lépő fiatalember rögtön a tárgyra tért: megkérdezte, hogy mi a neve az előtérben ülő bombázó csajnak. (A titkárnőmről volt szó.) Amikor mondtam, hogy Suzy-nek hívják, megkért, hogy adjam meg neki a telefonszámát. Újabb egy perc elteltével az iránt érdeklődött, hogy mit gondolok, ha felhívja, hajlandó lesz-e elmenni vele egy gyors menetre." "Vállas, izmos férfi lépett be, egy fekete táska volt nála. A beszélgetés végén a táskára mutatott és ezt mondta: ha nem kapja meg az állást, a benne lévő bomba fel fog robbanni. Nem hittem neki, elmondtam, hogy miért nem kaphatja meg az állást, és hogy hívom a rendőrséget. Ekkor lenyúlt az aktatáskához, megnyomott egy kis pöcköt és elfutott. Csak könnyebben sérültem meg, de az iroda teljes berendezését ki kellett cserélni." Föld S. Péter