Az állásbörzék világára különösen igaz Reviczky megállapítása. Remény és rosszkedv elegye.

Elcsípett beszélgetésfoszlány: Te mióta vagy munkanélkülin?

Az egyik asztalnál könnyű, betanított munkára lehet jelentkezni. Toborzó kérdése: végzettsége?

Válasz: érettségi. Ha kizáró ok, nyolc általános.

A toborzó bizosítja, a nyolc általános lenne kizáró ok. Igaz, van egy nyolc általánost végzett munkás is, de őt a pszichológus minden tekintetben annyira kiválónak találta, hogy ez nem volt gond. Igen, a kiválasztást pszichológus segíti. A munka egyébként annyi, hogy az áruk csomagolását kell kibontani, s a kísérőpapírt szkennelni. Ennyi az egész - gépies, monoton, pusztán gerincvelőt igénylő munka. Természetesen (?) óriási a túljelentkezés. A jelentkezők később kérdőíveket fognak kitölteni, amelyek mérik a monotóniatűrést, a közösségbe illeszkedést, meg hasonlókat.

Vajon mi ad okot inkább a büszkeségre: ha az embert alkalmasnak találja a pszichológus egy ilyen munkára, vagy ha alkalmatlannak? A bruttó 130 ezer forintos fizetés mindenesetre eléggé vonzó ahhoz, hogy sokan próbáljanak a munkások közé kerülni.

A hangulat, ami megmaradt a csepeli állásbörzéből: az érzés, hogy a munkanélküliség kegyetlen és elfogadhatatlan. Megalázó, kétségbeejtő, felháborító. Nem tűrhető el - bármi áron föl kellene számolni, beszélhetnek akármit a mainstream közgazdászok.

Kis Miklós