Harmóniára vágyik mindenki. Egyensúlyra és összhangra. Vajon mekkora ma a harmónia a munka világában?

A legegyszerűbb harmónia a szimmetria. Egyértelmű egyensúly. Szeretjük a szimmetrikus testeket. Régen az erkölcs is a szimmetria elve szerint működött: szemet szemért, fogat fogért, kéket kékért - mondja az ószövetségi szöveg. Az etika lényege, hogy a sérelmet elszenvedett okozója ugyancsak elszenvedjen hasonló sérelmet - fejtegeti hosszasan Arisztotelész Nikomakhoszi etikájában. A szimmetria tekintélyes rendezőelv ma is az építészetben. A zenében már csak korlátozottan értelmezhető. Az erkölcs túlhaladt már az egyszerű szimmetria elven, az építészet is igyekszik, a zene mindig is túl volt rajta. Ezek a harmóniák, illetve harmóniára tett kísérletek már nem egyértelműek.

Mint ahogy az sem, mit tekintenénk harmonikus állapotnak a munka világában. Ha minden dolgozni akarónak jutna megfelelő pozíció? Ha a munkaadók könnyen találnának olyan munkásokat, akik pontosan megfelelnek az igényeiknek? A munkanélküliség disszonáns hangként, vagy olyan szükséges ütemként értékelendő, amelynek helye van a zeneműben? Kritikusa válogatja, ki mit mond.

A munka világának szerencsétlenebb részei felé sodródott munkavállalók mindenesetre hallani vélik a disszonáns hangokat, de a munkaadók közül sem mindenki élvezi az előadást.

A munkaadó gyakran olyan tudású munkaerőt keres, amelyből nincs elegendő, a munkavállalónak olyan szakmája van, amelyre kicsi a kereslet. A diszharmónia oktatással, felnőttképzéssel csökkenthető. Illetve növelhető is.

A keresett és kínált tudások jelenleg szinte függetlenek egymástól. S még aki keresett szakmát tanul ki, az is könnyen szembesülhet azzal, hogy a munkaadó nem bízik a bemutatott oklevélben. Ha viszont egy év gyakorlatról be tud számolni, gyakran már az sem számít, hogy nincs szakbizonyítvány. Érthetetlen munkaadói hozzáállás egyébként, hiszen a tényt, hogy a pályázó egy vagy akár húsz éve végzi az adott munkát, esetleg csapnivalóan vagy középszerűen, még nem feltétlenül kellene perdöntőként értékelni. Elképzelhető, hogy a tapasztalatok nélküli a tehetségesebb. Amit akár a bizonyítvány eredményéből is ki lehetne olvasni. Már, ha lenne akkora tekintélyük az iskoláknak, hogy bárkit is érdekeljen az oklevél eredménye.

Test és lélek harmonikus együttműködését Isten által előre meghatározott harmónia biztosítja - vélte Leibniz. De ki teremt legalább viszonylagos harmóniát a munkaerőpiacon?

Hallottam már vezető pozícióban lévő pályaorientációs szakembert arról értekezni, hogy a szakmák iránti munkaadói keresletről nincs információ, de ez nem is szükséges. Mindenki tanulja azt, amihez kedvet érez. Aki mást mond, az nem ért a pályaorientáláshoz, ami egy külön szakma - tette még hozzá.

Sokan persze nem is annyira azt tanulják, amihez kedvet éreznek, hanem inkább azt, ami jól hangzik. A felnőttoktatás üzlet, méghozzá jó üzlet. Igencsak figyelnie kell a pályát kezdőnek és módosítónak, hogy maga is profitáljon az üzletből.

Kis Miklós