Egymillió forint bizony senkinek nem jön rosszul. Mihez kezdene vele vajon például egy chippendale fiú? Szabó Győzőtől megtudhatjuk!

(Figyelem! A cikket és a videót a Budapest Bank szponzorálja!)

Nem is olyan könnyű válaszolni, ha az embernek hirtelen nekiszegezik a kérdést: mihez kezdene egymillió forinttal?

Szabó Győző pedig válaszol, több karakter bőrébe bújva, rögtönöz, ironizál, parodizál. Ezek a karakterek a munkát láthatóan hírből sem igen ismerik, nem éppen a termelő szféra képviselői.

A Valami Amerikából, és még egy sereg más filmből ismert színész hozza a szokott jó formáját. Jól áll neki a rögtönzés.

Hát igen, ez a videó nem a televízióból ismert 30 másodperces reklámfilm archetípusából táplálkozik. Internetes, gerilla, posztmodern, stb.

Nézd meg a videót!

"Schmitt Pál - aki reményei szerint megmarad "Schmitt Pali" is - egy fantasztikus karrier csúcsára ért, hiszen sportolóként kétszer is a világ tetejére vitte Magyarországot, politikusként pedig a legsikeresebbnek tekinthető nemzetközi színtéren: az Európai Parlamentnek ő volt az első, és mindaddig egyetlen magyar alelnöke." (www.orbanviktor.hu)
Kozmosz: N. E. R.

Ki érti, miért ilyen furmányosan toboroz a Magyar Telekom? Az álláspiaci gorillamarketing egészen jól sikerült gyöngyszeme.

Úgy érzi, agresszíven vezet, de ezt még fokozni szeretné? Nem ismeri pontosan a KRESZ-szabályokat, s szeretné őket teljesen elfelejteni? Hivatásos sofőrként dolgozik, s nem tudja tartani a menetidőt? Ha bármelyikre igen a válasz, ez az Ön KRESZ oktatófilmje.

Bármennyire hihetetlen, de időnként megesik, hogy egy vállalatnál nem férfiembert, hanem nőnemű dolgozót neveznek ki főnöknek. S bár sokak szerint ez csak azért lehetséges, hogy a kivétel erősítse a szabályt, lehetetlen nem észrevenni, hogy itt egy haladó tendenciáról van szó: míg korábban szökőévenként egyszer fordult elő, hogy nőt neveztek ki főnöknek, ma már nem mindig kell ennyit várni arra, hogy hasonló esettel találkozzunk.

A személyzetiseket ma már sok helyen HR-nek (azaz: Human Resource-nek) nevezik, de ez nem helyes, mert nem minden személyzetis perfekt angol, így vannak közöttük olyanok, akik nem tudják, mit jelent a nevük. Pedig a mai kor személyzetesei elődeiknél kevésbé véres, ám szintén nagy tétre menő tevékenységet folytatnak: ők döntik el, hogy érdemes-e a jelentkezőt a Cégnél foglalkoztatni.  

 Nem vicc, valóban így van, legalábbis, ha hinni lehet az  Office Angels brit fejvadász cég felmérésének. A brit szakemberek ugyanis rájöttek egy eddig kevesek által ismert nagy igazságra, miszerint a hét munkanapjai közül a szerda a legalkalmasabb arra, hogy megkörnyékezzük a főnököt: ugyan, legyen már olyan jó és emelje fel a fizetésünket!  

A hétfőről régóta tudjuk, hogy semmire sem jó. Undok, kellemetlen nap, talán még az a legjobb benne, hogy csak 24 óráig tart - igaz, addig sem könnyű elviselni. Gyakorlott munkavállalók az embert próbáló hétvégi bulikat már nem vasárnapra, hanem inkább péntekre, vagy szombatra teszik, hogy a hét utolsó napján még legyen idejük kipihenni a hétvége fáradalmait. Ám ezzel valójában a vasárnapot is elrontják, hiszen már ezen a napon is a hétfőre gondolnak, ami egy igen kellemetlen, undok nap ? lásd, mint fenn.

Tapasztalt személyzetisek tudják, hogy az önéletrajzokban leírt mondatok mögött mi az igazság. Mi viszont azt tudjuk, hogy nem minden személyzetis tapasztalt, ezért ezúttal a pályakezdő személyzetisek munkáját igyekszünk megkönnyíteni azzal, hogy eláruljuk a titkot: azt, hogy miként kell érteni a jelentkezők mondatait. 

Szereti a kihívásokat, a változatosságot. A mondat valódi tartalma, hogy a pályázónak már sok munkahelye volt. Vándormadárnak talán nem nevezhetnénk, de az a tény, hogy 27 éves korára már mintegy 58 munkahelyen dolgozott, finoman fogalmazva is elgondolkodtató.

Szakértők szerint ha az ember bekerül egy új munkahelyre, az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban beilleszkedjen a közösségbe. Sok minden már az első munkanapon eldől, ezért nem mindegy, hogy milyen képet sikerül kialakítanunk magunkról.

S bár a szakirodalom megoszlik a kérdésben, nagy valószínűséggel akkor járunk a legjobban, ha önmagunkat adjuk. Ha például szeretjük az elegáns és drága ruhákat, eszünkbe se jusson lyukas cipőben és pecsétes pólóban feszíteni. Persze, arra is vigyázzunk, hogy öltözékünk ne legyen túlságosan hivalkodó. Ha a ruházatunk azt sugallja, hogy valamelyik orosz olajbáró a nagybátyánk, Britney Spears pedig egy távoli unokahúgunk, jó esély van rá, hogy fizetésemeléskor ne mi jussunk elsőként a főnökség eszébe.

A tökéletes titkárnőnek számos fontos ismérve van. A szakirodalom a jó titkárnő legfontosabb tulajdonságai között rögtön a kávéfőzés után sorolja, hogy tudja-e, mikor kell a főnököt kapcsolni és mikor nem. Vannak ugyanis fontos és kevésbé lényeges telefonok, a helyzetet pedig csak nehezíti, hogy az igazi titkárnő csupán saját ösztönében bízhat, amikor különbséget tesz a hívások között.

 Az alábbiakban megkíséreljük a lehetetlent, s eláruljuk a Nagy Titkot, vagyis azt, hogy a jó titkárnő mikor zavarhatja a főnököt, és mikor jobb, ha békén hagyja.

A nagyobb Cégek rendszeres időközönként összetartást rendeznek az embereik számára. Ezeket a gyorstalpalókat az irigykedők agymosásnak is nevezik, ami azonban, valljuk meg, köszönő viszonyban sincs a valósággal. Egy valódi agymosás után ugyanis a paciensek, fölébredve a kábulatból, nem skandálják önként és dalolva: az én Cégemnél nincs jobb Cég, nincs, nincs sehol!

Azt gondolnánk, mindenki szeretne minél jobb, kellemes helyen dolgozni. Ám nem az a fontos, hogy mi mit gondolunk, ezért azután kíváncsiak voltunk az utca emberének a véleményére. Házi közvélemény kutató intézetünk november 15. és 16. között tíz embert kérdezett meg ezzel kapcsolatban. Kis jóindulattal akár reprezentatívnak is mondható közvélemény kutatásunk eredményét az alábbiakban olvashatják.

Elsőként arra kerestük a választ, szeretik-e a dolgozók, ha a munkahelyük lakóhelyüktől messze vagy nehezen megközelítő helyen található. Érdekes módon, a válaszolók döntő többsége nemmel válaszolt a feltett kérdésre. Különösen a kétdiplomás, angol szakos pedagógusból átképzett BKV-ellenőrök között volt nagy a nemmel válaszolók aránya, de mint kiderült, szinte ugyanígy vélekednek erről a kérdésről a falun élő két- vagy több gyermeket nevelő tizenkét év alatti hajadonok is.

Bár tudjuk, a munkát keresők sem ma jöttek a hathúszassal, azért nem árt, ha tudják: sehol sincs kolbászból a kerítés, azaz, egyáltalán nem mindegy, hogy mit rejtenek az álláshirdetések jól hangzó kifejezései. Hogy csak egy példát említsünk: ha azt írják, hogy munkavégzéskor télikabát viselése ajánlott, akkor készüljünk fel arra, hogy a cég nem fizette ki a fűtésszámlát és kikapcsolták a fűtést.

Sok cég azzal csalogatja a munkára jelentkezőket, hogy versenyképes fizetést kínál a hirdetésben. S bár tapasztalatból tudjuk, nincs jobb, mint egy versenyképes fizetés, nem árt óvatosnak lenni, mert könnyen úgy járhatunk, mint az a bizonyos sündisznó, akinek az a nagyon kínos esete volt a súrolókefével.