Életet az éveknek?
A minap az egyik kereskedelmi televízió reggeli magazinjának női műsorvezetője valószínűleg amolyan ?jópofa? kiszólásnak (beszólásnak?) szánta ? merthogy jóízűen kacarászott is közben ? azt a férfikollégájához intézett mondatot, miszerint ?Magyarországon a férfiak sokkal rövidebb ideig élnek, mint a nők.? Úgy tűnt, mintha a népszerű műsor népszerű ?sztárja? büszkeséget érzett volna ettől; mintha csak azt mondta volna: ?Na, ennyire vagytok képesek!?. Bizonyára mindenki jót derült a tv-képernyők előtt is.
Ez a jelenet csak onnan jutott eszembe, hogy nap mint nap halljuk: öregedő társadalomban élünk; nekünk kell eltartani az idős embereket, és miattuk (mármint az ő tisztességes nyugdíj iránti tisztességtelen vágyuk miatt) válságba kerülhet az egész Unió gazdasága is. Ilyenkor rendre felmerül a nyugdíjkorhatár emelésének kérdése is; nyugaton ez amolyan ?forró téma?.
Nálunk a kormány nem tervezi a korhatár emelését, inkább azt szeretné elkerülni, hogy a munkavállalók idő előtt vonuljanak nyugdíjba; emellett ösztönözné az idősek továbbfoglalkoztatását. Év eleje óta járulékkedvezmény jár annak a főnöknek, aki 50 év feletti hölgyet vagy urat alkalmaz; és adókedvezményt kaphat az, aki részmunkaidőben foglalkoztatja őket. Emellett átképzési programok is indulnak az idősebb munkavállalók elhelyezkedésének megkönnyítésére.
Ezek az intézkedések bizonyára javítanak is a helyzeten, de a kedvezmények ösztönző ereje talán még nagyobb lenne, ha eközben a munkáltatók mentalitása is varázsütésre megváltozna.
Léteznek persze kampányok, melyek arra próbálják felhívni a munkaadók figyelmét, hogy vannak, akik a 45 feletti embereket is hajlamosak élőlénynek, mi több: munkára alkalmas egyedeknek tekinteni. Kisebbfajta csoda kellene azonban ahhoz, hogy tényleges szemléletváltás menjen végbe az olyan típusú vezetők fejében, akik a Vállalati Imázs (így, nagy betűkkel) csinosítgatása kedvéért, a fiatalos, lendületes cég látszatáért cserélik le az idősebb ? de egyébként használható ? bútordarabokat ifjabb példányokra. Vagy akik esélyt sem adnak arra, hogy a 45 fölötti korosztály tagjai (akár régebben megszerzett tudásukat egy továbbképzés keretében felfrissítve) felvételre kerüljenek Dinamikus Cégükbe.
Mi pedig nem tehetünk mást, csak bízhatunk abban, hogy a cégek illetékesei a jövőben az efféle döntések meghozatalakor többet gondolnak majd saját szüleikre.
Borovitz Tamás




