Bár tudjuk, a munkát keresők sem ma jöttek a hathúszassal, azért nem árt, ha tudják: sehol sincs kolbászból a kerítés, azaz, egyáltalán nem mindegy, hogy mit rejtenek az álláshirdetések jól hangzó kifejezései. Hogy csak egy példát említsünk: ha azt írják, hogy munkavégzéskor télikabát viselése ajánlott, akkor készüljünk fel arra, hogy a cég nem fizette ki a fűtésszámlát és kikapcsolták a fűtést.

Sok cég azzal csalogatja a munkára jelentkezőket, hogy versenyképes fizetést kínál a hirdetésben. S bár tapasztalatból tudjuk, nincs jobb, mint egy versenyképes fizetés, nem árt óvatosnak lenni, mert könnyen úgy járhatunk, mint az a bizonyos sündisznó, akinek az a nagyon kínos esete volt a súrolókefével.

A versenyképes fizetés ugyanis azt is jelentheti, hogy bérünk versenyben van az árakkal, és nem ő tehet arról, ha rendre alulmarad. (Ugyanennek egy másik megfogalmazása: az ezüst is szépen csillog!)

Ha a hirdetést feladók jó parkolási lehetőségekkel kecsegtetnek, akkor egyfelől örülhetünk, mert egyre kevesebb helyen vannak jó parkolási lehetőségek, másfelől viszont jó tudni, hogy a jó parkolási lehetőség sok mindent takarhat. Például azt, hogy a cég központja egy pusztán van, a legközelebbi lakott település 8 kilométerre található, telefon a szomszéd mező közepén felállított fülke, mobilozni sem lehet, mert a térerő nulla. Vagy valóban a város közepén van a munkahely, ebben az esetben a parkoló egy minden kényelemmel felszerelt földalatti luxusgarázs, amely óvja ugyan gépkocsinkat a különböző káros hatásoktól, ám a pénztárcánk állagát tekintve igen káros: ha nem figyelünk eléggé, a hónap végén arra leszünk figyelmesek, hogy a fizetésünk mintegy 150 százalékát parkolásra költöttük.

Persze, akkor sem árt az óvatosság, ha a jó parkolási lehetőség helyett tömegközlekedéssel jól megközelíthető munkahellyel csábítanak. Ez a megfogalmazás nem egy esetben azt jelenti: olyan kevés a fizetés, hogy úgysem fogunk tudni belőle egy autót fenntartani.

Ha a hirdetők előrelépési lehetőséggel kecsegtetnek, akkor van esély arra, hogy jól döntöttünk, ha őket választjuk. Kivéve persze azt az esetet, amikor az előrelépés azt jelenti, hogy kezdetben csak kisebb feladatokkal bíznak meg bennünket. Például, hiába van három diplománk, valamint két felsőfokú, és egy középfokú nyelvvizsgánk, az első három hónapban mindig bennünket küldenek le párizsiért, vagy hogy hozzuk el az órástól a főnök úr javításra beadott, Özönvíz előtti vekkeróráját.

Összeszokott, dinamikus csapat. Ennél jobbat talán el sem lehet képzelni. Ki szeretne olyan helyen dolgozni, ahol embertársai nincsenek összeszokva és nem dinamikusak, ellenkezőleg: egész nap csak ülnek, és rezignáltan néznek maguk elé, mindenki külön megy ebédelni, és még egymás nevét sem tudják megjegyezni? Persze, a nagy összeszokottságnak is lehetnek hátulütői: például az, hogy ékezésünk előtt már annyira összeszoktak, hogy senki új embert nem hajlandók befogadni maguk közé. Ez esetben készüljünk fel arra, hogy köszönésünket csak ritkán fogadják és mindig úgy nyitják az ablakot, hogy ránk jöjjön a huzat.

Ha önálló munkavégzést ígérnek, akkor félig már nyert ügyünk van De csak félig: önállóság nélkül az élet nem ér semmit, de azért ezt sem árt túlzásba vinni. Ha kiderül, hogy ez alatt azt értik, hogy nekünk kell mindenki más helyett dolgozni, jobb, ha kétszer meggondoljuk, elfogadjuk-e az ajánlatot. Mert igaz, hogy senki főnök nem szól bele abba, mit csináljunk, viszont nem árt az óvatosság: lehet, hogy a cégnél teljesen egyedül leszünk, mert már mindenki felmondott, és bennünket csupán azért alkalmaznak, hogyha jönnek a végrehajtók, legyen, aki elviszi a balhét.

Föld S. Péter