Mennyi a munkanélküli? Az egyszerű kérdésre nem is olyan könnyű választ találni hazánkban. Bár több módszert is alkalmaznak a munkanélküli állampolgárok számbavételére, abban minden megkérdezett szakember megegyezik, hogy teljesen korrekt válasz ma még nem létezik.

Magyarországon több hivatalos állami és civil szervezet foglalkozik a munkanélküliek számának meghatározásával. Azonban egészen más eredményeket kaphatunk a Foglalkoztatási Hivatal, a Központi Statisztikai Hivatal és a legnagyobb hazai szakszervezet illetékesétől.

Eltérő megközelítések

A Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője elmondta, hogy csak a regisztrált munkanélküliek számát állapítják meg hónapról hónapra. Lázár György hozzátette, hogy ezenkívül semmilyen statisztikai módszert nem alkalmaznak. Ez tehát azt jelenti, hogy minden hónap záró napján megnézik, hogy a munkanélküli központokban összesen az adott hónapban hány regisztrált munkanélküli található. Ez természetesen nem fedi a Magyarországon munkával nem rendelkezők számát. Éppen ezért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy egészen más módszer alapján próbálja megbecsülni a munkanélküliek számát.

A KSH olyan reprezentatív minták alapján igyekszik statisztikát készíteni, amely a 15-74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt tájékoztatást. Ez a munkaerő-felmérés a nemzetközi gyakorlatban elfogadott módszer, amely a foglalkoztatottság, a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság egyidejű, átfogó mérésének eszköze. Ez a felmérés két csoportba osztja a népességet. Egyrészt vizsgálja a gazdaságilag aktívakat, azokat, akik rendelkezésre álló munkaerőnek tekinthetők, vagyis akik megjelennek a munkaerőpiacon. Ők a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Ugyanakkor meghatározza az inaktívak számát is. Ők azok, akik a felmérés hetében nem dolgoztak, nem volt rendszeres jövedelmet biztosító munkájuk. Ide tartoznak a passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan dolgozni, de nem keresnek állást maguknak.

Már ennyiből is kitűnik, hogy a köznapi értelemben vett munkanélküli szót a statisztika egészen máshogy értelmezi, de ez még semmi. A KSH módszertana alapján az tekintendő munkanélkülinek, aki az adott héten nem dolgozott, és nem volt olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt. A kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát és rendelkezésre áll, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást.

Füllentés, hazugság, statisztika

Bár alapvetően arra kerestük a választ, hogy mekkora a munkanélküliek valóságos száma, mégis fontos megtudni mindezek után, hogy a KSH felmérése kit tekint foglalkoztatottnak. Mindenki az, aki a vizsgált időszakban legalább egy óra jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg, szabadság, betegség miatt volt távol. A módszertan szerint az is jövedelmet biztosító munkának számít, amely természetbeni juttatásnak minősül. Így például egy állandó munkával nem rendelkező falusi ember, aki két tyúkért másfél óra alatt felássa munkaadója kertjét, már nem munkanélküli a KSH besorolása szerint. Szakemberek azonban érzékelik az ellentmondást és azt hangsúlyozzák, hogy egyes statisztikai mutatók önmagukban nem jelentenek semmit, csak egymáshoz viszonyítva lehet következtetéseket levonni. Ezek alapján három mutatószám értékét kell összevetni, hogy pontos képet kapjunk a munkanélküliségről.

Következtetni kell

Egyrészt fontos a foglalkoztatási arány, amely megmutatja, hogy a vizsgált korcsoportnak mekkora része foglalkoztatott. Másrészt figyelembe kell venni a munkanélküliségi rátát, amely azt mutatja, hogy a gazdaságilag aktív népességen belül mekkora az aránya a munkanélkülieknek. Harmadrészt elemezni kell az aktivitási arányt, vagyis azt, hogy a gazdaságilag aktívak aránya mekkora a vizsgált korcsoportban. Vagyis megnézik, hogy a 15-74 éves korcsoportban hányan nevezhetők gazdaságilag aktívnak, ebből mennyi a munkanélküliek száma, és ehhez viszonyítják a korcsoporton belüli foglalkoztatottak számát. Hát nem egyszerű? Nézzük a legfrissebb adatokat!

A KSH 2006. év II. negyedévi időszakának gyorsjelentése szerint a fent említett korosztályban a foglalkoztatottak száma április és június között 3 millió 934 ezer fő volt, a munkanélkülieké 306 ezer fő volt, ami 7,2%-os munkanélküliségi rátát jelentett. Emellett 51%-os a foglalkoztatási arány. Vagyis igen kicsi európai viszonylatban a munkanélküliek száma, de nagyon rossz a foglalkoztatási arány, hiszen a vizsgált népességnek majdnem a fele nem dolgozik! Azzal együtt sem mondható jónak a foglalkoztatási arány, hogy a tavalyihoz képest 0,6 százalékponttal emelkedett.

Ez az ellentmondás is azt jelzi, hogy nem tudják pontosan megmondani a szakemberek, hányan dolgoznak ma az országban és mennyien nem. A bujtatott, lappangó munkanélküliség igen jelentős lehet. Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) alelnöke szerint százezres nagyságrendre tehető azoknak az embereknek a száma, akik bár munkanélküliek, mégsem jelennek meg a felmérésekben.

Fotó: Krzysztof Baranski

 RÉSZLETEK A KSH MÓDSZERTANI LEÍRÁSÁBÓL

Foglalkoztatottnak tekintendő mindenki, aki a vizsgált időszakban (minden hónap 7. napját magában foglaló egy héten vagy az azt követő 2 hét valamelyikén, ún. vonatkozási héten, a hetet hétfőtől vasárnapig számítva) legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg (szabadság, betegség, stb. miatt) volt távol.

Jövedelmet biztosító munkának számít minden olyan tevékenység:

- amely pénzjövedelmet eredményez, vagy

- amely természetbeni juttatást biztosít, esetleg

- amelyet egyéb, később realizálható jövedelem érdekében végeztek;

• amelyet, mint segítő családtagok végeztek a háztartáshoz tartozó gazdaság, vállalkozás jövedelmének növelése érdekében.

Munkanélkülinek tekintendő az a személy, aki egyidejűleg

- az adott héten nem dolgozott (s nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt),

- aktívan keresett munkát a kikérdezést megelőző négy hét folyamán,

- rendelkezésre áll, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást.

Gazdaságilag aktívak azok, akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek.

Gazdaságilag nem aktívak (inaktívak) azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres, jövedelmet biztosító munkájuk és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Ide tartoznak ? többek között ? a passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát, de kedvezőtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, meg sem kísérlik az álláskeresést.