Aki dolgozni akar ma Magyarországon, az talál is munkát - ezzel a fennkölt gondolattal kezdtem bele az álláskeresésbe három hónappal ezelőtt. Azóta tudom, hogy ez a gondolat, csak a saját naivitásom szüleménye volt.

Olvasói Aranytoll díjas esszé 

Az igazság az, hogy valós munkalehetőség nem létezik ma az országunkban. Azon kevés álláslehetőségek, amik pedig mégis léteznek, vagy csak protekcióval tölthetőek be, vagy közel sem azok, amiknek látszanak.

Mielőtt kitérnék a részletekre, egy kis ízelítő a jelenleg aktuálisan meghirdetett internetes álláskínálatból:

• Pedagógiai asszisztenst keresünk hindi nyelvtudással
• Televíziós vetélkedőbe keresünk műsorvezetőt kínai és nigériai nyelvtudással
• Titkárnői állás betöltésére keresünk felsőfokú végzettséggel, angol középfokú nyelvtudással jelentkezőt, (kereskedelmi és értékesítési munkakörben szerzett tapasztalat előny)
• Jogi asszisztensi állás betöltésére keresünk egyetemi jogi végzettségű, angol és német nyelvismerettel rendelkező, vakon gépírni tudó jelentkezőket

A felsorolást az ilyen és ehhez hasonló hihetetlen paraméterekkel összevariált álláslehetőségek közül sorolhatnánk és sorolhatnánk. De mi is a valós háttere ennek a rettenetnek?

Rengeteg munkaközvetítő és fejvadász cég alakult az utóbbi években, kihasználva azt a gyengeségét hazánknak, hogy ezrével kódorognak a szerencsétlen munkanélküliek járva a hivatalokat hol segélyért, hol munkáért. Ők ebben a nyomorúságos állapotban üzletet láttak és nem tévedtek. Bejött nekik. Állást és munkaerőt közvetítenek, mondják ők, valójában pedig nap, mint nap "belerúgnak" még egyet azokba az emberekbe, akik egyébként is tengődnek.

Léteznek azok az irodák, amelyek a kiközvetítésért ezreket kérnek el a dolgozni akaróktól, azoktól az emberektől, akiknek egyébként sincs jövedelme. Ígéretet kapnak az emberek arra, de garanciát nem, hogy amint lesz számukra megfelelő álláslehetőség, kiértesítik őket. Mondanom sem kell, hogy soha többé nem hall az ember róluk

A hirdető meghirdeti az állást. Olyan eszement paramétereket jelöl meg az adott állás betöltéséhez, amilyet épeszű ember kitalálni sem bírna. A dolog lényege pedig abban rejlik, hogy a hirdető jelenleg is foglalkoztat, csak éppen külföldieket. Megéri neki, hiszen jóval alacsonyabb kiadást jelent egy külföldi foglalkoztatása, mint egy magyar állampolgáré. De mivel külföldieknek nem lehet állást hirdetni, olyan feltételeket szab a munka betöltéséhez, aminek tudja, hogy soha senki nem fog tudni megfelelni. Ha viszont nem talál munkaerőt, az általa meghirdetett állásra, akkor már jogában áll külföldit alkalmazni.

És ne gondoljuk, hogy a sajtóorgánumokban meghirdetett állásokkal kapcsolatosan más a helyzet. Itt csak más a buktató. Ezek az állások ugyan általában valósak. De! Ezekben, az esetekben az embernek az a bizonyos gatyája rámegy a telefonhívásokra, hiszen mind mobil hívás. A telefon túloldalán lévők csupa szépet és jót mesélnek az állásról, sőt, itt még azt a lehetőséget is megkapjuk, hogy elhívnak egy állásinterjúra. Aztán jön a valóság, ami közel sem az, amit hallottunk a telefonban percenként 100 Ft. körüli összegért, ha mobil telefon híján vonalas készülékről telefonáltunk - de a mobilhívások sem olcsók.

Rájövünk, hogy nem állásinterjún vagyunk, hanem reklám előadáson. Meg akarnak győzni, ránk akarnak tukmálni, egy igazán jól megszervezett PR kampányba csöppenünk, ahol még állást is ajánlanak mellesleg. Persze nem fizetésért, jutalékért. Ahány értékesített termék, annak arányában a fizetés. Ha nem volt vevő, akkor pech. Erre egy friss példa: egészségügyi reform megvalósításához kerestek munkatársakat. Az állásinterjú során, ami valójában egy csoportos agymosásnak felelt meg, kiderült, hogy többek között pelenkát kellene értékesíteni. Az egészségügy megreformálása abban rejlett, hogy a pelenkát adott esetben házhoz viszik, a megrendelőhöz.

Ilyen állások elérhetők ma  Magyarországon hirdetések útján.

Kérem, ne gondolják, hogy szélsőségesen vázoltam a jelenlegi munkaerőpiac működési mechanizmusát. Ez így működik, sőt, ennél sokkal csúnyábban, de azt hiszem, hogy én arról már nem is akarok tudni. Persze fölmerül még az emberben sok megválaszolatlan kérdés, például:

• Miért kötelező ma minden állás betöltéséhez angol nyelv?
• Ma, amikor EU-s országok vagyunk, miért nem elegendő francia és német nyelvismeret?
• Miért kötelező minden munkanélkülinek interneten jelentkezni egy állásra?
• Miért kell nekem megjelölnöm a fizetési igényemet egy pályázaton?
• Pályakezdőként, honnan várnak 3-5 éves gyakorlatot, egy munkakör betöltése esetén.

De, most legyen elég ennyi. Amikor pedig magukat okolják azért, hogy nem sikerült már megint, akkor gondoljanak soraimra. Nem önök a hibásak. Hogy ki..?

Olszovszky Hajnalka

Gratulálunk új Olvasói Aranytoll díjasunknak. A jól és érzékletesen megírt, feszes szerkezetű esszé szerzője méltán kapja meg díjunkat.

Szerkesztői megjegyzés: nem elegendő pusztán az álláshirdetésekre támaszkodni. A nyílt álláspiacon valóban kiemelkedő arányban keresnek speciális profilú munkavállalókat és ügynököket, s ez elkeserítheti az állásvadászt... Az álláskeresőnek nem szabad megfeledkeznie az ismerősök  kínálta esetleges lehetőségekről, illetve nagyobb cégek közvetlen megkeresésének lehetőségéről sem.