-Mi sem utálatosabb Isten előtt, mint ha semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett - mondta Dózsa György ceglédi beszédében. Amit azonban mégiscsak gyakran el kell tűrni, ellenkező esetben súlyos következményekkel kell szembenézni.

Hatalmaskodó emberek nem csak a középkorban voltak, megtalálhatók a mai munkahelyeken is. A megalázás szándéka ritkán mutatható ki világosan. Az egyik mozihálózat középvezetője az egyik büféslányt arra utasította, hogy egy rendezvény alkalmából teljes testét burkoló mezben, állatfiguraként jelenjen meg. Tudta, hogy a lány nem teszi meg szívesen. Neveltetés és felfogás kérdése, ki mit érez megalázónak. A lány megalázónak érezte. Mégis megtette. Sokan ennél többet is megtesznek, lenyelnek, hogy megőrizzék munkahelyüket. Kevesebb lett a lány ettől? Az alázás szó mintha erre utalna. Nem a középvezető emberi értéke lett alacsonyabb inkább? Talán félrevezetnek bennünket a szavaink.

A hatalom szavunkkal is nehéz bármit kezdeni. Az angolt legalább eligazítja a power szó erő, energia jelentése, ami a hatalom forrására utal. A praktikus német a die Macht szóval magát a lényeget ragadja meg, a hatalom mindig műveltetés, valakivel megtettetni valamit, amit az magától esetleg nem tenne. A spanyol el poder másodlagosan lehetőségre, képességre utal. Igen, a hatalom lehetőség, képesség valamire.

A mellékjelentések nélküli hatalom szó félelmetes, nem ad fogódzókat. Annyit lehet csak érezni, hogy átszövi és fölépíti világunkat. A félelmek és bizonytalanságok nagy részének okozói a hatalom birtokosai, akik a bölcsőtől koporsóig jelen vannak az ember életében. Az egyik legjelentősebb hatalombirtokos a munkahelyi főnök, aki bizony nagyon sok szenvedést bír okozni.

A korszerű vezetéselméletek szerint szerencsére a tekintélyelvű főnök már a múlté, s az igazi hatalom a beosztott kezében van. Divatos modellnek számít ma a feje tetejére állított a piramis. A beosztott kerül felülre, neki kell a legtöbbet tudnia (ennek megfelelően jól képzettnek és nagy tudásúnak kell lennie). Főnökének már ennél kevesebbet ismernie az ügyekből, inkább össze kell hangolnia a munkákat. A piramis aljára került nagyfőnök szinte semmit nem tud arról, mit történik a cégnél, a feladata a fő irányok kijelölése. (A főnök mindig a leghülyébb elvének tudományos változataként is fölfogható.)

Menedzsmenttudomány és modellek ide vagy oda, rossz főnökök valószínűleg mindig is lesznek. S ilyenkor nincs más megoldás: tűrni, keresni, s ha alkalom nyílik, váltani. Abban is lehet persze reménykedni, hogy maga a fejes megy el a cégtől. Ám ez sem feltétlenül jelent megoldást. Hiszen a főnökökre mondják a leggyakrabban: nie kommt besser. Soha nem jön jobb.

Kis Miklós