Ezért kevés a foglalkoztatott?

|

Egy újabb olyan tanulmánykötet látott napvilágot szerdán, amely azt sejteti, hogy a magyar jóléti rendszer volt az egyik lényeges oka a hazai foglalkoztatási ráta alacsony szinten stabilizálódásának.

E gondolat - mondhatjuk divatos szóval : mém, hiszen változatos formákban bukkan föl - nem szorosan a tudomány objektív világához, de nem is pártpolitikához köthető, sokkal inkább az ideológiákhoz.

"A rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés nyomán az 1990-es évek első felében a magyar munkapiacon drámai átalakulás zajlott: az 1996. évi mélyponton az aktív korú népesség alig több, mint 50 százaléka dolgozott, és a munkanélküliek több mint fele egy éven túl sem talált állást" - így kezdődik az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta kötet sajtóanyaga, amelyet a Budapest Intézet az MTA Közgazdaságtudományi Intézetével együttműködésben készített.

Majd úgy folytatódik: "A rendszerváltást minden poszt-szocialista országban hasonló visszaesés kísérte, többségükben azonban a 2000-es évek végére a foglalkoztatás már megközelítette az 1989 előtti szintet. A gyenge magyar foglalkoztatási mutatók tehát nemigen magyarázhatók a kezdeti sokkal, vagy a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulásával: az okokat inkább a belső szerkezeti torzulások között érdemes keresni. A magyarázat egyik része a költségvetési politika lazulása, a folyamatos korrekciós kényszer miatt egyre kevésbé kiszámítható üzleti környezet, a másik - és vélhetően nagyobbik - része pedig a jóléti rendszer alakulásában rejlik."

Itt érdemes megállni egy pillanatra és tisztázni: a társadalomtudományi munkák - így a közgazdaságtani munkák - is tartalmazhatnak rejtett értékelő elemeket, csúnya idegen szóval: kriptonormatív elemeket. Ezt egyébként a művelőik is jól tudják, s ez a nyitja annak is, hogy jól képzett közgazdászok egymásnak homlokegyenest ellenkező dolgokat mondanak például a foglalkoztatáspolitikai témákról is.

Ennek fényében kell értékelni, hogy "a munkanélküliség nem csak azért csökkent, mert a munkát keresők elhelyezkedtek, hanem azért is, mert egyre többen nem is kerestek már munkát. A rendszerváltás elején a munkaerő-kínálat (foglalkoztatottak és munkát keresők) szűkítését célzó lépések (a korai nyugdíjazás, a rokkantnyugdíj engedékeny szabályozása) nyomán alacsony szinten stabilizálódott a foglalkoztatás."

Érdemes felidézni a TÁRKI egy korábbi kutatásának eredményét, amely ugyancsak bővelkedett rejtett értékelő elemekben. "A TÁRKI kutatásának zárójelentése szerint a magyar értékszerkezet "patologikus elemei" (a bizalomhiány, az egyenlőtlenség nem elfogadása, a korrupció felemás megítélése, s a túlzott elvárások az állammal szemben) néhány rossz kompromisszumnak is eredményei. Ilyen volt például, hogy a rendszerváltás veszteseinek "széles utat" nyitottak a jóléti rendszerek felé (a zárójelentés nem tér ki arra, mit kellett volna tenni a rendszerváltás során elveszett mintegy egymillió munkahely miatt jövedelem nélkül maradtakkal). Ugyancsak téves volt - legalábbis a zárójelentés szerint - az állam szociális felelősségéről, és kötelezettségeiről is beszélni - számolt be a kutatásról korábban a FigyelőNet, s egyben e sorok írója.  Annak a kutatásnak az ötletgazdája Felcsuti Péter, a Raiffeisen akkori vezérigazgatója, a Bankszövetség volt elnöke volt, a finanszírozók pedig az MSZP-közeli Leisztinger Tamás és a sokak által mérsékelt jobboldalinak tartott Nobilis Kristóf nagyvállalkozók - pontosabban a cégeik - voltak.

A szerdán bemutatott tanulmánykötet nyitó tanulmánya (Fazekas Károly-Scharle Ágota) úgy fogalmaz: "A foglalkoztatáspolitika - leegyszerűsítve - az álláskeresők számának csökkentésére törekedett, és ennek érdekében az idősebb vagy képzetlen, alacsony termelékenységű munkavállalóknak különféle jóléti ellátásokkal lehetővé tette, hogy a tartósan vagy végleg elhagyjak a munkapiacot. Ez a politikai és társadalmi feszültségek kiéleződését egy időre ugyan tudta enyhíteni, de egyúttal ez volt az első lépés a mai rossz egyensúly kialakulásához is."

Ez a tanulmány sem ad azonban világos válaszokat arra, hogyan kerülhette volna el Magyarország a társadalmi robbanás a rendszerváltás után, ha nincsenek kiskapuk. Nyilvánvaló, hogy a kérdés ilyen beállítása tévútra visz, a fő oka az alacsony foglalkoztatásnak sokkal inkább - v.ö. Gazdag tanulmányaival - a gazdaság rossz szerkezete, illetve a termelékeny, ebből következően viszont az előálllított termékmennyiséghez képest kevés embert foglalkoztató, s viszonylag (még a válságadókkal együtt is) kevés adót fizető multinacionális szektor dominanciája, mint az elégtelen munkakínálat.

A tanulmány megállapításait még hosszasan lehetne elemezni, de egy cikk keretében erre nincs elegendő hely, ezért szorítkoztunk a kötet egyik erős, a sajtóanyagban is kiemelt, erős állításának - , talán fő üzenetének? - az elemzésére.

Hogy miért alacsony a foglalkoztatás valójában, s hogyan lehetne ezen segíteni? Annyi biztos, hogy a helyes válaszban a munka kínálatának növelésén, azaz a munkahelyek számának emelésén lenne a hangsúly.

(Kis Miklós- Munka.org)

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: