A pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó cég belvárosi irodájában sokszínűre festik a hajukat és körmeiket a nők. A pénzvilág már a jövőben jár, közben kint esőben ázik a város. Kiderül, hogy befektetési területen járatlan vagyok.

Miközben az áttetsző lift nesztelenül suhan velünk felfelé, olyan érzésem van, mintha egy Asimov-regényben lennék. A környezet, mint egy ötvenes évekbeli sci-fiben. Steril és hangtalan körülöttem minden. Már a női hang is, akivel megbeszéltem a találkozót, olyan volt, hogy nem bírtam eldönteni, valódi emberé, vagy csak egy gép közöl velem kellemes hangon információkat. Egy belvárosi irodaházban vagyok, szűkszavú biztonsági őr húzza előttem a belépőkártyát, nyikorgás nélkül nyílnak az ajtók, időnként eloson egy droid. Az őr mutatja, merre menjek, majd magamra hagy és visszaszáll a liftbe.

A város közepén az üvegpalota legfelső szintjén van dolgom, pénzügyi szolgáltatás értékesítése a cél, egyelőre a távolabbi (tegnapelőtt olvastam a hirdetést, hogy pénzügyi szolgáltatások értékesítésére tanácsadókat keresnek). Előbb arra kell koncentrálnom, hogy elázott külsővel az állásinterjúkon elvárt jó benyomást magamra erőltessem. Már látom, erre nem sok időm lesz. Az időjárás alaposan rontott az első kedvező benyomás megszerzésének lehetőségén, egy esernyőt mindenképpen magammal kellett volna hoznom. Rajtam kívül egyetlen lélek sincs az emeleten, sehol a rivális pályázók megszokott sora. Még utoljára beletúrok a hajamba, elég vizes, hátha úgy fog állni, mint egy pénzügyi tanácsadónak. Biztatást remélve belenézek az ajtó melletti kamera szemébe, megvárom, amíg kacsint egyet, ujjam a csengőre helyezem, a nyakamon lecsurran egy kis víz.

Késő délután van, már sötétedik, unott ? lehet, hogy robotszerű ? női hang érdeklődik, milyen ügyben járok. Közel hajolok a mikrofonhoz, közlöm, hogy az álláshirdetésre jelentkeztem, mostanra lett megbeszélve a találkozó. Alig hallható kattanás jelzi, szabad az út. A kinti, űrhajót idéző félhomályos folyosó után fényes, igazi, hatalmasra nőtt virágokkal telipakolt recepció fogad. Szemben pult, mögötte csinos, jól öltözött titkárnő köszönt, a haja többszínűre van festve. Köszönök én is, néhány perc türelmet kér. Tényleg nem kell sokat várnom, azt a két percet azzal töltöm, hogy figyelem a kabátomról lecsöpögő vízcseppeket, azon ügyeskedve, hogy egy helyre ne cseppenjen túl sok, mert az nem túl esztétikus sötét foltot hagy a szőnyegen. Inkább leveszem a kabátot, és a növényeken pihentetem tekintetem.

A titkárnő szól, hogy mehetek, és egy ajtót mutat. Ezen már kopogni kell. Bent egy fiatal nő fogad, akit mintha Lara Croft és Lendvai Ildikó kereszteződéséből hozták volna létre (el is neveztem magamban Lendvai Larának). Az előbbi a kinézetére, az utóbbi a fellépésének komolyságára vonatkozik. Szép nő, egyetlen mosoly nélkül. Olyan, mint egy azték obszidián áldozókés. Neki a körmei többszínűek: alul lilára van festve, amit egy vékony fehér csík választ el ferdén a felső, fekete résztől, aminek közepére egy apró csillogó gyöngyöt ragasztottak.

Társalgásunk szigorúan a tárgyra szorítkozik, röviden ismerteti a külföldi tulajdonú cég tevékenységi körét, majd felőlem érdeklődik. Önéletrajzom már a kezében van, de alig néz bele, régebbi munkahelyeimről nem is kérdez semmit. Inkább az érdekli, mennyire vagyok jártas a befektetési papírok világában. Ezen nincs mit szépíteni, abszolút érintetlenként nem tudok többet egy átlagembernél ? ha jól tudom, az egész arról szól, hogy az ember rábízza a pénzét egy bankra vagy más intézetre, és néhány év múlva többet kap vissza. Ennyivel azonban nem nyűgöztem le kérdezőmet, mint mondja, sokfajta befektetés létezik, ők a többek között a biztosítással kombinált, igény szerint testre szabott változattal foglalkoznak. Majd feltesz egy jó kérdést: miből gondolom, hogy alkalmas vagyok erre a munkára? Összeszedem gondolataimat, és sorolom: mert türelmes és kitartó vagyok, alapos emberismerettel és udvarias hanglejtéssel, valamint kiváló kommunikációs készséggel rendelkezem. Nagyjából ennyi jutott az eszembe. De ha már nálam a szó rákérdezek a fizetésre és az alkalmazás formájára. A fizetés tisztán jutalékos rendszerben működik, elmondása szerint 150-250 ezer forintért havonta 5-6 üzletet kell megkötni, az alkalmazás megbízási szerződéssel történik, a munkaidő napi nyolc óra.

Az interjú nem tartott tovább 10 percnél, a sokszínű körmű nő megköszönte, amiért tiszteletemet tettem, és olyan arccal közölte, hogy majd telefonon értesítenek, amiből az égvilágon semmit nem bírtam kiolvasni. Elköszöntünk egymástól. Le az üveglifttel, ki az utcára, ahol a szétázott embereket és várost látva, úgy éreztem magam, mint aki a jövőből érkezett meg.

Kurucz Ferenc

Fotó: Stefan Krilla

Ebben a rovatban szeretnénk olvasóink állásvadászkalandjait is megjelentetni. Ezt persze ki-ki megteheti a saját blogjában is. Ha mégis szívesen látná írását ebben a rovatban, s vállal némi csapatmunkát (hogy az írását szerkesztő és korrektor is megnézi, akikkel az esetleges módosításokat egyeztetni kell), örömmel vesszük, ha elküldi állásvadászkalandját a munka@munka.org címre. A megjelent cikkek íróit Olvasói Aranytoll címmel, illetve feliratú tollal jutalmazzuk.