Magyarországon átlagosan 12-46 százalékkal keres többet egy férfi, mint egy női munkavállaló -  ez derül ki a merces.hu legutóbbi felméréséből.

 Átlagosan 12-46 százalékkal keresnek többet a férfiak, de a hölgyek hátránya a végzettség szintjének emelkedésével egyre nő: az érettségizettek körében 27 százalék, a főiskolát végzettek között 35 százalék, az egyetemi diplomával rendelkezők között pedig már 41 százalék. 

Jutalmat kapna a kormány terve szerint minden túlsúlyos vagy kövér brit, aki lefogy, rendszeresen mozog, és nem hízik meg újra.

Összesen 372 millió fontos (128 milliárd forint) ráfordítással radikális - egyes szakértők szerint elkeseredett - lépéseket tervez a brit kormány az elhízás ellen és az egészséges életmód terjesztése érdekében. "Meg kell változtatnunk a környezetet, ahol élünk" - nyilatkozott Gordon Brown miniszterelnök.

Sokan csodabogárként néznek azokra, akik önkéntes munkát vállalnak. Föladni a kényelmet, a mindennapok magszokott rendjét egy olyan munkáért, amiért nem is fizetnek? Pedig egyre többen próbálják ki.

A legtöbben, akik ilyen jellegű munkára adják a fejüket, az iskola után, munkába állás előtt teszik. Mégpedig azért, mert így könnyű munkatapasztalatot szerezni, utazni, vagy akár szakmát tanulni. Másrészt pedig, kétségtelen, hogy igen jól mutat az önéletrajzban egy év önkéntes munka Laoszban, vagy valahol Afrikában.

A fizetés nélküli társadalmi munka nyugaton egyre bevettebb dolog. Felénk viszont gyerekcipőben jár még. Pedig igen sokat lehet okosodni egy-egy ilyen munkavégzés alkalmával. A gyakorlati tapasztalatok elsajátításán túl lehetőség van arra, hogy az illető megtanuljon másokat elfogadni, kiállni valami mellett, valamint elsajátíthatja, hogyan működik egy munkaközösség, és milyen a felelősség érzése.

Amiből csak az oktatócég profitál

Nem könnyű átlátni, melyik tanfolyam nyújt esélyt az elhelyezkedésre. A képző cég rendszerint azt állítja, hogy amit kínál, azzal jól lehet boldogulni az álláspiacon. De miért is mondana mást, ha ebből él?

Mint arról már korábban beszámoltunk, a jövőben a magánnyugdíjpénztárak szabadabban fektethetik be pénzünket a jövőben, akár kockázatos részvényekbe is. Az ügy részleteiről sikerült a Pénzügyminisztériumtól tájékoztatást kapnunk.

A magyar kormány részlegesen meg kívánja nyitni munkaerőpiacát Románia munkavállalói előtt. Ha a szándék valósággá válik, az érintettek valószínűleg élnek majd a lehetőséggel: a hazánkban élő 110 ezer bevándorló csaknem hatvan százaléka máris Romániából érkezik.

Változnak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíjpénztárak befektetési lehetőségeit meghatározó szabályok. A pénztártagok befizetéseit januártól különböző kockázatú portfóliókba kell befektetni ? tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökséggel Danks Emese kormányszóvivő.

Úgy tűnik, semmi nem állhatja útját a gyógyszerpiac liberalizációjának. Milyen hatással lesz vajon a gyógyszertárakban foglalkoztatottakra? Érdemes elgondolkodnia ezen a szakmában dolgozóknak, a pályaválasztóknak, s a pult másik végén (sorba) állóknak is.

A kaszinó örök igazsága érvényesül mindennapi életünkben is: különösen, ha a bank játékpartnere nem a komoly saját tőkével és pénzügyi szakértői háttérrel rendelkező részvénytársaság, hanem a havi béréből élő munkavállaló. Aki hosszú évekre tervezi eladósítani magát, annak biztosan érdemes elolvasnia a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) tavaly elkészült összehasonlító elemzését a devizahitelekről.

Nehéz megmondani, miféle szakmát válasszon az, aki harminc-negyven év múlva is választott hivatásában szeretne dolgozni. A szülőnek sem könnyű eldönteni, melyik irányba terelgesse gyermekét: a zongora- vagy az idegennyelv-órákat erőltesse inkább, esetleg a karatét, hogy utóda felnőve eséllyel védje meg magát a civilizáció romjai közepette.

Hazánkban alig több mint tizenöt éve még teljes foglalkoztatottság volt, olyannyira, hogy aki egy hónapnál tovább nem dolgozott, börtönbe vitték közveszélyes munkakerülésért (KMK). Ennek persze meg kellett fizetni az árát a ?kapun belüli munkanélküliségben?, azonban a munkavállalóknak sem kellett sokat töprengeniük, vajon a gazdaság folyamatai lehetővé teszik-e számukra, hogy megmaradjon a munkahelyük, a pályakezdők pedig azonnal elhelyezkedtek.
Bár a nyolcvanas években hosszas ?társadalmi?, de legalábbis sajtóvita alakult ki arról, vajon áru-e a kultúra, azt a rendszerváltás környékén sem vetette föl senki, vajon az ember munkaereje áru-e. Így az bármiféle vita nélkül áruvá lett, amelyre a munkaerőpiac keresletingadozásaitól függően lehet vagy nem lehet vevőt találni.
Az állásvadászt rövid távon is különös meglepetések érhetik: a rendszerváltást követő években például gépészmérnökként gyakorlatilag lehetetlen volt állást kapni, ma viszont könnyen találhat jól fizető pozíciót. Hosszabb távon még meghökkentőbb változásokra lehet számítani. Jósolni persze nehéz. A legtöbb társadalomkutató egyetért abban, hogy valamiféle korszakhatárt élünk meg, a nézetkülönbségek inkább abban állnak, hogy ugyan miféle korszakokét?